A húsevő baktérium

 

Általánosságban

A Streptococcus genus napjainkban is több, mint 110 jól elkülöníthető fajt tartalmaz, de az egyre precízebb molekuláris mikrobiológiai módszerek segítségével ez a szám folyamatosan növekszik. Elsősorban emlősök szájüregének nyálkahártyáján és bélhámján élősködő mikróbák.

 

Opportunista patogénnek, így ép immunitású állatok tünetmentesen képesek hordozni. Virulensebbnek tekintjük az úgynevezett ß-hemolizáló Streptococcus fajokat, amelyekre gyakran pyogén Streptococcusokként is hivatkoznak. A leggyakoribb ß-hemolizáló Streptococcus fajok az kutyáknál és macskáknál a Streptococcus canis, de szórványosan előfordul náluk is S. equi (subsp. equi és subsp. zooepidemicus) és S. dysgalactiae.

 

Megjelenésüket tekintve Gram-pozitív 1,5-2 mikrométer nagyságú coccus alakú baktériumok, amelyek folyékony tápközegben jellegzetes láncokba rendeződnek. Anyagcseréjüket tekintve az úgynevezet "aerotoleráns anaerob" baktériumok közé tartoznak. Ez azt jelenti, hogy oxigén jelenléte mellett is képesek szaporodni. Ennek mikrobiológiai oldalról az a jelentősége, hogy aerob tenyésztéssel is könnyen ki lehet őket mutatni, klinikai oldalról pedig, hogy nem választhatóak olyan antibiotikumok, amelyek kizárólag aerob mikróbákra hatnak (részletesen az antimikrobiális kezelésnél).

 

Milyen kórképekben szerepel?

Virulenciafaktorokat tekintve a ß-hemolizáló Streptococcusok majdhogynem tökéletes patogénnek minősülnek. Rengeteg hialuronidáz, hemolizin és proteáz enzimet termelnek, továbbá fagocitózist gátló felületi poliszaharid- és fehérjestruktúráik vannak.

 

Korábban az anaerob mikróbák elődúsításához olyan leves táptalajt használtak, amelybe beletettek apróra vágott húsdarabokat. A pyogén Streptococcus fajok ezt a húst jellegzetes masszává bontották. Ezen tulajdonságuk és jelentős szövetelhalást okozó exoenzimjei és virulenciafaktorai miatt kapták a "húsevő baktérium" megnevezést.

Kép: Bal oldalon a húst tartalmazó tápleves beoltás előtt. Jobb oldalon Streptococcus canis törzs beoltása után 24 órával.

A pyogén Streptococcus fajok a Staphylococcusokhoz hasonlóan rengeteg kórképben megjelennek. Izolálhatóak mély pyodermából, otitis externákból, felső- és mélyebb légúti infekciókból, osteomyelitisből, endocarditises esetekből, húgyúti infekciókból, prosztatitiszekből...

 

Rendkívül gyakran izoláljuk szukák fedeztetés előtti szűrővizsgálatai során, ahol a humán nőgyógyászathoz hasonlóan, kiemelkedő jelentőséget tulajdonítunk nekik. Ennek oka, hogy az ellés során a kölykök bőrén mikrosérülések keletkeznek és ezen keresztül a hüvelyben élő ß-hemolizáló Streptococcus fajok könnyen a véráramba juthatnak. Ezt követően endocarditist, szepszist, ízületi gyulladást okoznak a fiatal állatnak. Ugyanakkor az infekció a szukát is érintheti, a hüvely sérülésein keresztül a kölykökél említett kórképeket, továbbá mastitis, endometritis is kialakíthat.

 

Mivel zoonotikus mikróbákról beszélünk, a terápiás kutyák szűrővizsgálatai során is elsősorban ezeket a Streptococcus fajokat keressük.

 

Mit lehet vele kezdeni?

Opportunista patogénként az első és legfontosabb teendő az infekció meglétének vagy hiányának igazolása. Ez természetesen könnyedén megy, ha a Streptococcus  ízületi punktátumból, mellűri folyadékgyülemből, tályogból tenyészik ki, azonban hüvely, garat és felső légúti minták esetén a kóroki szerepét citológiai vizsgálattal igazolni kell!

 

Mivel a normál nyálkahártya mikrobiomjához tartozó baktériumról van szó, a hordozó egyedeket külön antibiotikum-terápiának nem tanácsos alávetni, mivel a teljes dekolonizálás nem érhető el. Streptococcust - és egyébiránt minden opportunista bakétriumot - csak akkor kezeljünk, ha infekciót okoz!

 

Mivel kezeljük?

Mint azt korábban említettük a ß-hemolizáló Streptococcus fajok esetében nem használhatóak azok az antibiotikumok, amelyek nem hatnak anaerob mikróbákra! Ezen hatóanyagcsoportok közül az legfontosabbak a második generációs fluorokinolonok és az aminoglikozidok.

 

Előbbiek spektrumába a Gram-negatív mikróbák tartoznak és gyér az anaerob ellenes hatásuk, utóbbiak pedig oxigén igényes aktív transzporttal kerülnek a baktériumsejtbe. Mivel a Streptococcus fajok nem használnak oxigént anyagcseréjük folyamán, így ab ovo rezisztensek aminoglikozidokkal szemben.

 

Ezzel szemben a kisállatgyógyászaban előforduló ß-hemolizáló Streptococcusok mindig érzékenyek penicillinre és amoxicillinre. Így a leggyakrabban választott és legjobban működő hatóanyagok ezek. Amennyiben farmakokinetikai okokból más szert kell választanunk, tartsuk szem előtt, hogy egyéb hatóanyagokra szórványosan előfordulhat rezisztencia, az alábbiak szerint:

Összefoglalva

•		A ß-hemolizáló Streptococcus fajok emlősök nyálkahártyáin élő opportunista patogének.
•		Kutyáknál és macskáknál a leggyakrabban előforduló faj a Streptococcus canis, de szórványosan egyéb pyogén Streptococcusok is megjelenhetnek.
•		Rengeteg virulenciafaktorral rendelkeznek, amelyek segítségével könnyedén alakíthatnak ki rendkívül súlyos infekciókat.
•		Antibiotikumok közül csak azok a hatóanyagcsoportok jöhetnek szóba, amelyek hatnak anaerob mikróbákra is.
•		Ab ovo rezisztensek aminoglikozidokra (gentamicin, tobramicin, amikacin) és második generációs fluorokinolonokra (enrofloxacin, marbofloxacin)
•		Minden esetben érzékenyek amoxicillinre és cefalexinre.