A Staphylococcus pseudintermedius

 

Általánosságban...

A Staphylococcus pseudintermedius (továbbikaban STI) a leggyakrabban előforduló mikróba laboratóriumunkban. Jelenleg is használt digitális nyilvántartórendszerünk bevezetése (2012) óta több, mint 13.300 esetben izoláltuk, mint kórokozó.

 

Gram-pozitív 0,5-1 mikrométer átmérőjű coccus alakú baktériumok fakultatív anaerob anyagcserével. Elsősorban kutyafélékben fordul elő, de macskafélék mintáiból is időnként kitenyészthető. Lakhelye a fent említett állatok nyálkahártyái és bőrfelülete.

 

Opportunista kórokozó, ami azt jelenti, hogy fiziológiásan is megjelenik az állat nyálkahártyáin és bőrfelületén, kizárólag akkor okoz megbetegedést, ha bizonyos feltételek fennállnak.

 

Rengeteg kórképben leírták már, mint kórokozót. Gyakran előfordul (a teljesség igénye nélkül): gennyes bőrgyulladásoknál, külső hallójáratgyulladásban, sebfertőzésekben, osteomyelitisben, ízületi fertőzésekben, húgyúti kórképekben.

 

Mi a baj vele?

Az STI több virulenciafaktorral rendelkezik. Felületi fehérjéinek (adhéziós faktor) köszönhetően erősen hozzá tud tapadni a keratinocitákhoz, valamint az extracellularis mátrixhoz. Több exoenzimet és toxint termel (hemolizin, leukotoxin, proteázok). Mindemellett hajlamos biofilm képzésre is, ami a kezelésekkel szemben teszi sokkal ellenállóbbá a baktériumkolóniát. Mindemellett számos rezisztenciagént képesek hordozni, így a terápiás lehetőségek is gyorsan szűkülhetnek. (Erről részletesen az MRSP-nél olvashatsz.)

 

Minden virulenciafaktor és rezisztencia ellenére a legnagyobb problémát az STI életmódja okozza. Opportunista patogénként nehéz megmondani (pontos kórelőzmény és citológiai, vagy kórszövettani vizsgálat nélkül),  hogy a beküldött mintában lévő STI kórokozóként, vagy a helyi mikrokörnyezet apatogén tagjaként fordul elő.

 

Mit lehet vele kezdeni?

Első és legfontosabb lépés, hogy tisztázzuk, az STI okozza-e az infekciót. Gyanút kelthet, ha laboratóriumunk "kóroki szerepe kétes", "Citológiai vizsgálat nélkül nem értékelhető", vagy "Vegyes kolonizáló flóra mellett" kommentekkel látja el a törzset. Minden ilyen esetben célszerű megállni egy pillanatra és feltételezni, hogy az adott mikróba nem feltétlenül vesz részt az infekcióban. Röviden: citológiai, kórszövettani, hematológiai vizsgálattal alá kell támasztani a mikrobiológiai diagnózist! Amennyiben kórokozóként szerepel, célzott terápiára van szükség, amely lehet szisztémás antibiotikum-terápia, vagy topikális kezelés.

 

Mivel kezeljem?

Mivel az STI többféle rezisztenciagént vehet fel, így a kezelés előtt mikrobiológiai vizsgálatot kell végeztetni! Ennek elsősorban a célja, hogy megtaláljuk, vannak-e olyan hatóanyagok, amelyek alacsonyabb WHO kategóriába tartoznak és alkalmasak lehetnek antimikrobiális terápiára (értsd: farmakokinetikai, farmakodinámiai szempontok, mellékhatások, elérhetőség stb...).

 

Terápia tekintetében a Gram-pozitív aerob baktériumokra ható szereket kell figyelembe venni. Az elmúlt 5 teljes év (2020-2024) közel 9.000 db STI törzsről készített rezisztenciavizsgálatok alapján az alábbi rezisztencia-diagramot tudtuk megrajzolni:

(Diagram: Hány százalékban volt ellenálló az STI az adott antibiotikummal szemben)

A statisztikák alapján belátható, hogy a rezisztenciaviszonyok rendkívül változatosak. Nem találunk olyan hatóanyagot, vagy hatóanyagcsoportot, amelyre azt lehetne mondani, hogy minden esetben hatékony lesz (szisztémás kezelésnél).

 

ß-laktám antibiotikumok és az MRSP

A béta laktám rezisztenciát leggyakrabban két mechanizmus váltja ki. Az egyik a blaZ gén által termelődő ß-laktamáz enzim jelenléte, valamint a penicillin kötő fehérje módosulása, melyet a mecA gén kódol. Előbbi enzim hidrolizálja a penicillineket és aminopenicillineket (penicillin G és amoxicillin). A blaZ gént a STI törzsek 70-90%-a hordozza, így ezektől nagyon ritkán várhatunk eredményt. A ß-laktamáz enzimek ellen használhatunk ß-laktamáz gátlót (pl.: klavulánsav), vagy ß-laktamáz álló ß-laktám vegyületeket, mint például a cefalosporinok.

 

Másik és egyben nagyobb problémát okozó ß-laktám rezisztencia a mecA (vagy mecC) gén által kódolt módosult penicillin-kötő fehérje (PBP2a) jelenléte. Ebben az esetben a kötőfehérje módosul, amely alacsonyabb affinitással kötődik a ß-laktám antibiotikumokhoz így az összes ß-laktám antibiotikummal szemben rezisztenssé válik a törzs.

 

Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy Európában olyan MRSP vonalak terjedtek el leginkább, amelyek ezt a mecA gént egy úgynevezett SCC-n (staphylococcal casette chromosome) hordozzák. Ezt egy genomba ágyazott szigetként tudjuk leginkább elképzelni, amely egyszerre több rezisztenciagént is hordoz. Ennek "köszönhetjük" hogy Magyarországon a legtöbb MRSP rezisztenciája többnyire egységes és gyakran csupán 1-2 antibiotikumot tudunk választani, amely hatásos lehet ellenük.

Egy "tipikus" MRSP antibiogramja

A leggyakrabban érzékenynek azonosított hatóanyagok azonban súlyos korlátokkal rendelkeznek.

•		Klóramfenikol: Nincs kutyára, macskára törzskönyvezett készítmény. Továbbá nehéz szisztémásan adagolni és az emberben ritkán előforduló, de súlyos megbetegedések miatt nem tanácsos a tulajdonosra bízni a kezelést.
•		Amikacin Hidrofil molekula, ezért a biológiai membránokon és a biofilmeken nem jut át megfelelő mennyiségben. Hosszabb terápiák esetén folyamatos vesfunkció-kontrollálás szükséges, továbbá ototoxikus vegyület.
•		Rifampicin Penetráció szempontjából kiváló választás lenne, de sajnos nagyon gyorsan alakul ki vele szemben rezisztencia, ezért monoterápiában nem javasolt használni. Emellett hepatotoxikus vegyület.
•		Fuzidinsav és mupirocin Csak lokálisan alkalmazható hatóanyagok.

Összefoglalva...

•		A Staphylococcus pseudintermedius egy nagyon elterjedt opportunista baktérium. Egészséges állatok (elsősorban kutyák, ritkábban macskák) nyálkahártyáin és bőrén él.
•		Sok kórképben leírták már mint kórokozót, de a napi rutinban kóroki szerepét citológiai-, vizeletüledék-, hematológiai-, kórszövettani vizsgálatokkal igazolni kell!
•		Nagyon változatos rezisztenciagén-állománya lehet, ezért antibiogram ismerete nélkül nem célszerű kezelni.
•		Kiemelt helyen áll a mecA gént hordozó MRSP, amelynek az európai vonalai ezt a gént más rezisztenciagénekkel kapcsoltan örökítik, így kevés hatóanyag marad, amivel kezelni lehet.