Egyetlen lehetőség az antibiotikum-használat megszűntetése, ez azonban nem egy valós opció. Azonban a felesleges használat csökkentése jelentősen mérsékelheti a rezisztens törzsek jelenlétét. Ennek oka, hogy a rezisztenciáért felelős efflux pumpák, inaktiváló enzimek és egyéb fehérjék fenntartása jelentős energiabefektetés a baktérium számára. Amint az antimikrobioális hatás megszűnik, az ellenállóbb törzsek jelentős versenyhátrányba kerülnek a fent említett géneket nem hordozó mikróbákkal szemben, így az egyensúly visszaáll.
Kialakulás
Az emberi oldal
A modern orvostudomány jelentős vívmánya, hogy megjelent az intenzív ellátás. A várható életkor és az immunkompromittált páciensek számának növekedésével azonban előjönnek olyan megbetegedések, amelyek egyre hosszabb és bonyolultabb kezelést - adott esetben antimikrobiális terápiát - igényelnek. Ennek köszönhetjük például, hogy egy egyszerű munkavégzés közben szerzett felszíni sérülés gennyesedésébe nem halunk bele, vagy a koraszülött gyermekek is nagyobb valószínűséggel élhetik meg a felnőtt kort, élhetnek teljes életet.
Az állategészségügyi ellátórendszer olyan szempontból van különleges helyzetben, hogy az ellátás első szintjein már végeznek sebészeti beavatkozásokat és különböző invazív diagnosztikai eljárásokat, valamint kórház-jellegű gyógyítómunkát. Ezért itt a "háziorvosi" szinten, tehát az alapellátás szintjén megjelennek a "kórházi" infekciók.
A folyamatosan növekvő betegszámot az állat- akárcsak a humán egészségügyben rendkívül nehéz munkaerővel, megfelelő infrastruktúrával követni, amely egy idő után kisebb-nagyobb higiénés botlásokhoz vezet. Egy elmaradt kézfertőtlenítés itt, egy "csak beadom ezt az oltást és megyek vissza a műtőbe" hozzáállás ott és már tovább is vihetünk egy-egy mikróbát a következő betegre.
Ha ezek a higiénés hibák találkoznak a kórházakban jelenlévő - gyakorlatilag folyamatosnak nevezhető - antibiotikumok által okozott evolúciós nyomással, rendkívüli gyorsasággal szelektálódnak ki a poli-vagy multirezisztens mikróbák.
Ezek a mikróbák szaporodnak el a kórházak nehezen tisztítható, vagy a figyelemből kieső helyein (pl.: kórházketrec kilincse, altatógáz állítócsavar, nyírógép fej, infúziós szerelék kónusza stb...) ahol akár kis mennyiségű pangó szerves anyag, biofilm található.
Felismerés
A nozokomiális fertőzések - tapasztalatunk szerint - tabunak számítanak az állatorvosok között. Nem beszélünk róla eleget, pedig egyre súlyosabb problémát jelent - a humán gyógyászathoz hasonlóan - a társállat-egészségügyben is.
A kórházhigiénés állapot romlásának felismeréséhez először el kell oszlatnunk néhány tévhitet.
| 1. | | "A kórházhigiénés problémát a nagyon rezisztens baktériumokról lehet felismerni"
A hordozott rezisztenciagének száma nem áll szoros összefüggésben azzal, hogy mennyire lehet egy ellátóhelyen belül járványos egy baktérium. Például a Serratia marcescens törzsek többsége érzékeny potenciált szulfonamidokra, fluorokinolonokra, aminoglikozidokra, azonban az ESBL-termelő Enterobacterales (Klebsiella, Escherichia, Enterobacter stb...) fajok nagyobb része rezisztens a fent említett antibiotikumokra. Ennek ellenére a S. marcescens komolyabb kórházhigiénés problémákra hívja fel a figyelmet, mint a poli-vagy multirezisztens Enterobacterales.
Mindemellett az egyszerű penicillinre is érzékeny ß-hemolizáló Streptococcus fajok (általában Streptococcus canis). is képesek nozokomiális járványokat kiváltani, pedig sokkal "kevésbé" rezisztensek, mint a fent említett két Gram-negatív kórokozó.
|
| 2. | | "Ha nagyon rezisztens baktérium okozza a sebfertőzést, akkor azt a kórházban szedte össze a páciens"
Poli- vagy multirezisztens mikróbák elsősorban az állat bélcsatornájában, hüvelyében, bőrén alakulnak ki és onnan kerülnek át a kórházi környezetbe, ahol - a folyamatos antibiotikumhatás következtében - feldúsulnak. Ennek fényében egy rezisztensebb baktérium által okozott sebfertőzés esetén nem azonnal nozokomiális infekcióra kell gondolni, de az esetet rögzíteni kell! |
A probléma-felismerés kulcsa a korábban említett esetrögzítés! Célszerű minden olyan pácienst nyilvántartani, akinek poli- vagy multirezisztens baktérium tenyészett ki a posztoperatív sebváladékából. Az adatok összevetésekor figyelni kell, hogy ugyanaz a baktérium tenyésszen ki, hasonló rezisztenciaprofillal!
Továbbá rendkívül fontos információ, ha a korábban említett baktériumokra ráismerünk olyan mintákban, amelyekben nincs helyük. Ilyen eset például, ha az endoszkópos mintákban, vagy bőrkaparékokban konzisztensen megjelenik egy - már sebváladékokból ismert - baktériumfaj.
A lehető legsúlyosabb eset, ha hemokultúra palackokból, vagy kórbonctani mintákból tenyészik ki folyamatosan ugyan az a mikróba, amellyel a korábban említett esetekben jól megismertünk.
