Amennyiben a fent említett "Kórokozó típusa" alapján választókhoz hozzáadjuk azokat, akik kiegészítő vizsgálatokra (2 %) és rezisztenciavizsgálatra (7 %) alapozza a választást, elmondhatjuk, hogy a válaszadók 46 %-a a modern infektológiai szemléletnek megfelelően gondolkodik, mielőtt antibiotikumhoz nyúl.
A kérdőívet kitöltők másik jelentős csoportja a "Fertőzés súlyosságát" veszi alapul. Emberileg megérthető szemlélet, de könnyen abba problémába ütközhetünk vele, hogy nem a lehető legszűkebb spektrumú, megfelelő penetrációval rendelkező és legbiztonságosabb szert választjuk.
A "kis betegségre szűk spektrum, a nagy betegségre széles spektrum" elv hibás terápiás döntéshez vezet!
Nagyon jó példa erre, ha párhuzamba állítjuk a macskák gennyes mellhártya-gyulladását egy cisztitisszel. Egyik esetben sem kerülhető meg a mikrobiológiai vizsgálat és az antibiotikum adása, azonban spektrumot tekintve jelentős különbséget látunk.
Előbbi eset klinikailag "nagyobb betegség", azonban rezisztencia szempontjából kevésbé problémás. Leggyakoribb kórokozó a Pasteurella multocida, vegyes anaerob flóra és előfordulnak Actinomyces fajok is. Közös bennük, hogy heveny esetben a vénásan adott amoxicillin (esetleg amoxicillin klavulánsavval kombinációban) elegendő.
Ezzel szemben az alsó húgyúti infekciók kórokozói (Staphylococcus fajok, Escherichia coli, Proteus fajok) rendszerint eltérő rezisztenciaprofillal rendelkeznek. Sokkal nehezebb antibiotikumot választani mikrobiológiai vizsgálat nélkül, különösen komplikált UTI esetén. Mindemellett gyakrabban találkozhatunk poli- vagy multirezisztens (ESBL-termelő E. coli, MRSP, AmpC rezisztencia-mechanizums) mikróbákkal, ezért nem ritka, hogy a szélesebb spektrumú antimikrobiális szerhez kell nyúlnunk.
Akkor minden mintát küldjünk be laborba?
A korábban említett szeptemberi közvéleménykutatásban kérdeztük, hogy az antimikrobiális kezelések előtt az esetek hány százalékából végeztettek tenyésztést. A válaszokat az alábbi grafikon szemlélteti.
