Antibiotikum vagy probiotikum - egy tengerimalac esete
Meddig kezeljünk?
6 éves tengerimalac páciens érkezett a rendelőbe. Hasa tapintásra fájdalmas volt, LL és VD röntgenfelvételeken extrém gázosodás volt látható, tankönyvi tüneteit mutatta az anaerob diszbakteriózisnak. Mivel a tulajdonos nem kért bélsár tenyésztést és nem kívánta kórházba adni az állatot, a kezelő orvos metrondiazol kezelés mellett dönött, probiotikummal kiegészítve.
A kontroll vizsgálatra érkezve tünetei jelentősen javultak, ezért a metronidazolt elhagyták. Pár nappal később a tengerimalac bélsara ismét nyálkássá, puhává vált, hasa diszkomfortos volt. Ekkor bélsármintát küldtek hozzánk tenyésztésre, az eredmény megérkeztéig a metronidazolt folytatták, amire az állat tünetei ismét rendeződtek, általános állapota javult.
A bélsártenyésztés során kórokozó aerob baktérium nem tenyészett ki, azonban a kenetben nagy számban láttunk Clostridium fajokat.
Ennek fényében a metronidazol kezelést folytatták, amelyre az állat állapota javult, majd a kezelés elhagyását követően pár napra ismét lágyulni kezdett a bélsár.
Az ismételt kenetvizsgálatnál az előzőhöz hasonló eredményt kaptak, viszont telefonos konzultációt követően a kezelő orvossal a metrondiazol elhagyása mellett döntöttünk, és azt javasoltuk, hogy csak probiotikumot kapjon a tengerimalac.
Legutóbbi visszajelzések alapján a tünetei megszűntek és már csak fogászati utókezelésekre jár vissza a rendelőbe.
Miért hagytuk el a metronidazolt sok Clostridium mellett?
Az állat minden esetben, amikor elhagyták a metronidazolt, ismét lágyabb bélsarat ürített. A kontroll vizsgálatok még mindig Clostridiumok túlszaporodását mutatták. Ennek fényében - mivel tünetek és kezzel fogható bélflóraeltolódás is volt - nem lett volna indokolt a kezelés leállítása.
Azonban felmerült, hogy mi van akkor, ha pont az antibiotikum hatására nem rendeződik a tengerimalac bélflórája és a kezelés utáni visszaesés igazából egy antibiotikum asszociált hasmenés. Előfordulhat, hogy túl sűrűn végezzük a tenyésztést és igazából még esélye sem volt a bélflórának a regenerációra, ezért látjuk úgy, hogy Clostridium túlszaprodoás van?
Rágcsálóknál nehéz meghozni az ehhez hasonló döntéseket, mivel a bélflóra súlyosfokú eltolódása kezelés nélkül toxémiához, esetleg coliformok által okozott szepszishez és hirtelen elhulláshoz vezethet.
Azonban azt a tényt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy egy ép immunitású, megfelelően táplált állat esetében a bélflóra képes az önálló regenerációra. Ez sajnos hosszú ideig tart, de pre- és probiotikumokkal gyorsíthatjuk a folyamatot. Ha kialakult az ép mikrobiom, akkor a patogén baktériumok mozgástere is mérséklődik.
Ezzel szemben antibiotikumok adásával (különös tekintettel az anaerobokra is ható szerek) nem csak a kórokozókat, de az állatot védő apatogén mikróbákat is gyéríteni fogjuk, ezzel lassítva a mikrobiom természetes regenerációját!
Köszönjük a rendkívül tanulságos esetet a
CsudaVet Állatorvosi Rendelő
munkatársainak!
