Duo-Bakt Hírlevél

Antibiotikum vagy probiotikum - egy tengerimalac esete

 

Meddig kezeljünk?

 

6 éves tengerimalac páciens érkezett a rendelőbe. Hasa tapintásra fájdalmas volt, LL és VD röntgenfelvételeken extrém gázosodás volt látható, tankönyvi tüneteit mutatta az anaerob diszbakteriózisnak. Mivel a tulajdonos nem kért bélsár tenyésztést és nem kívánta kórházba adni az állatot, a kezelő orvos metrondiazol kezelés mellett dönött, probiotikummal kiegészítve.

 

A kontroll vizsgálatra érkezve tünetei jelentősen javultak, ezért a metronidazolt elhagyták. Pár nappal később a tengerimalac bélsara ismét nyálkássá, puhává vált, hasa diszkomfortos volt. Ekkor bélsármintát küldtek hozzánk tenyésztésre, az eredmény megérkeztéig a metronidazolt folytatták, amire az állat tünetei ismét rendeződtek, általános állapota javult.

 

A bélsártenyésztés során kórokozó aerob baktérium nem tenyészett ki, azonban a kenetben nagy számban láttunk Clostridium fajokat.

Ennek fényében a metronidazol kezelést folytatták, amelyre az állat állapota javult, majd a kezelés elhagyását követően pár napra ismét lágyulni kezdett a bélsár.

 

Az ismételt kenetvizsgálatnál az előzőhöz hasonló eredményt kaptak, viszont telefonos konzultációt követően a kezelő orvossal a metrondiazol elhagyása mellett döntöttünk, és azt javasoltuk, hogy csak probiotikumot kapjon a tengerimalac.

 

Legutóbbi visszajelzések alapján a tünetei megszűntek és már csak fogászati utókezelésekre jár vissza a rendelőbe.

 

Miért hagytuk el a metronidazolt sok Clostridium mellett?

 

Az állat minden esetben, amikor elhagyták a metronidazolt, ismét lágyabb bélsarat ürített. A kontroll vizsgálatok még mindig Clostridiumok túlszaporodását mutatták. Ennek fényében - mivel tünetek és kezzel fogható bélflóraeltolódás is volt - nem lett volna indokolt a kezelés leállítása.

 

Azonban felmerült, hogy mi van akkor, ha pont az antibiotikum hatására nem rendeződik a tengerimalac bélflórája és a kezelés utáni visszaesés igazából egy antibiotikum asszociált hasmenés. Előfordulhat, hogy túl sűrűn végezzük a tenyésztést és igazából még esélye sem volt a bélflórának a regenerációra, ezért látjuk úgy, hogy Clostridium túlszaprodoás van?

 

Rágcsálóknál nehéz meghozni az ehhez hasonló döntéseket, mivel a bélflóra súlyosfokú eltolódása kezelés nélkül toxémiához, esetleg coliformok által okozott szepszishez és hirtelen elhulláshoz vezethet.

 

Azonban azt a tényt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy egy ép immunitású, megfelelően táplált állat esetében a bélflóra képes az önálló regenerációra. Ez sajnos hosszú ideig tart, de pre- és probiotikumokkal gyorsíthatjuk a folyamatot. Ha kialakult az ép mikrobiom, akkor a patogén baktériumok mozgástere is mérséklődik.

 

Ezzel szemben antibiotikumok adásával (különös tekintettel az anaerobokra is ható szerek) nem csak a kórokozókat, de az állatot védő apatogén mikróbákat is gyéríteni fogjuk, ezzel lassítva a mikrobiom természetes regenerációját!

 

 

Köszönjük a rendkívül tanulságos esetet a

CsudaVet Állatorvosi Rendelő

munkatársainak!

 
 

Rágcsálók diszbiózisai

 

A rágcsálók bélsár-tenyésztése rendszerint kiegészül egy Gram-festett kenet vizsgálatával. Enélkül a mintából kitenyésző aerob baktériumokról nem lehet eldönteni, hogy kórosak, vagy a környezeti kontamináció résztvevői. A leggyakrabban előforduló aerob kórokozó, az Escherichia coli, ugyanúgy megtalálható az állat környezetében, mint egy beteg bélcsatornájában.

 

A festett kenetek vizsgálata során az enterális mikrobiomot alkotó baktériumok és gombák összetételét vizsgáljuk és a kapott képet összevetjük az aerob tenyésztés eredményével.

 

Aerob diszbakteriózis

Erről a jelenségről akkor beszélhetünk, ha a mikroszkópos (Gram-festett) képen azt látjuk, hogy az adott fajra jellemző fiziológiás mikrobiom visszaszorul és nagy számban jelennek meg rövid, lekerekedett végű Gram-negatív pálcák (coliformok). Amennyiben ez pozitív aerob tenyésztéssel társul, aerob diszbakteriózisról beszélhetünk.

 

Leggyakoribb kórokozó az Escherichia coli, de előfordulnak egyéb bélbaktériumok (Enterobacter spp., Klebsiella spp.) is.

Normál bélflóra Gram-festéssel. Egyenletesen elhelyezkedő, hosszú Gram-negatív pálcák és Gram-pozitív coccobaciullusok, pálcák.

Aerob diszbakteriózis. Sok Gram-negatív pálca jelenik meg, a normál bélflórára jellemző hosszú Gram-negatív pálcák és Gram-pozitív coccusok, coccobacillusok, pálcák nagy mértékben visszaszorultak.

 

Anaerob diszbakteriózis

Az enterális mikrobiom eltolódásának egy jellegzetes formája, amikor a Gram-pozitív baktériumok száma jelentősen lecsökken, helyüket Gram-negatív anaerob pálcák foglalják el. Ez a típusú diszbiózis általában gázosodással jár, amely komoly diszkomfortot okozhat az állatnak. A bélsár állaga rendszerint hasmenéses, lágy.

 

Clostridiumok

Noha mikrobiológiai szempontból anaerob diszbakteriózisnak tekinthető, a Clostridium túlszaporodással társult hasmenés klinikai szempontból eltér a a hagyományos (Gram-negatív) anaerob bélflóraeltolódástól. Ennek egyik oka, hogy bizonyos Clostridium fajokra jellemző a toxintermelés. Ez kis mennyiségben ritkán okoz problémát, vagy csupán enyhe hasmenéssel, gázosodással jár, azonban a hirtelen megjelenő toxintermelő Clostridium fajok toxémiához, perakut megbetegedéshez, elhulláshoz vezethetnek. Ezek a mikróbák leggyakrabban antimikrobiális kezelést követően jelennek meg, mivel - a spóraképzésnek köszönhetően - rendkívül ellenállóak a külső károsító tényezőkkel szemben. 

Tengerimalac normál bélflóra Gram-festéssel

Anaerob diszbakteriózis. A kenetben nagy számban jelennek meg "kifli" alakú, valamint hegyes Gram-negatív pálcák.

Clostridium túlszaporodás.

 

Bizonytalanságok a tenyésztési eredmények értelmezésében

 

Mivel minden állat enterális mikrobiomja rendkívül egyedi ezért minden esetben a tenyésztés és festett kenet eredményét össze kell vetni a klinikumban tapasztaltakkal. Előfordulhat, hogy a laboratórium diszbiózisosnak látja a mintát, de ezt sem a tünetek, sem az egyéb kiegészítő vizsgálatok nem támasztják alá.

 

Továbbá előfordulhat, hogy a minta lassan jut el a laboratóriumba. Ilyenkor az alapvetően kis számban előforduló baktériumfajok a tárolás során felszaporodnak és álpozitív eredményt mutatnak. Ilyenkor kritikusan fontos a laboratóriumnak küldött kórelőzmény, amely segítheti az ilyen minták értékelését.

 

Együtt diagnosztizálunk, együtt gyógyítunk!